Zsigovits ékszerbolt
Gyula. Nem tudom, hogy másnak e név mit jelent, nekem
a hely, ahol a legszebb nyaramat töltöttem. Most mégsem
maga a város, amiért tollat ragadtam, noha az egyik
gyöngyszemét megtalálva még inkább felértékelődik bennem
a név: Gyula.
Múlt nyáron történt, mikor családi
vakációnk helyszínéül a sokak által ajánlott
fürdővárost, Gyulát választottuk.
Épp a városnéző
kisvonattal jártuk be a nevezetességeket, nézegettük a
történelmi város kanyargó utcáinak életét, amikor abból
a bizonyos ékszerüzletből kilépett a mosolygó vásárló,
és kezet rázott az őt kikísérő előzékeny
ékszerésszel.
A jelenetben semmi különös nem lett
volna, ha nem látom az arcokat. Ha nem látom a vásárló
arcán az elégedettséget, a már-már barátságos és hálás
köszönetet, s ha nem látom az ékszerész arcán a törődő
mosolyt, s az örömet, hogy segíthetett.
Mindezidáig
úgy véltem, hogy ez a fajta kiszolgálás, melyből csak
egy pillanatot kaptam el, már a múlté. Csak könyvekben
olvashatok róla, csak filmekben láthatom viszont. Hogy
utánajárjak, elhatároztam feleségemmel, hogy még aznap
ellátogatunk ide.
A forró nyári nap még a délutáni
órákban is égetett, mégis sétálva kerestük fel a
városközpontban lévő üzletet. A kirakat előtt
megálltunk, szemünket a harmonikusan megtervezett
kirakat varázsa nyűgözte le. Nem a túldíszített áruk
halmazát, nagy árcédulák, akciós feliratok tömegét,
hanem az ízlésesen kialakított, ELEGANCIÁT tükröző
letisztultságot láttuk.
Állhattam volna akár a Váci
út méregdrága ékszerüzletei előtt is, de az a báj és
harmónia mégis itt árasztott olyan hangulatot, mely arra
késztetett mindkettőnket, hogy bemenjünk.
Hazaértem. Talán ez volt az érzés, ami elfogott. Nem tudom
pontosan mitől, de minden apró érzékszervem úgy érezte, hogy
most jó helyen járok. A bársonyos színek, a tengeri
akvárium halkan csobogó vize, az ékszereken
játszadozó fénysugarak, az a távoli halk zene, s az ismerős
illat
Mintha egy elvarázsolt század eldugott kis sarkába
csöppentem volna, ahol a mesék hangulata újra éled,
elővarázsolva minden apró kincsét.
Ámulatomból az
ékszerész hangja ébresztett:
-Üdvözlöm Önöket, miben
segíthetek?
-Nem is tudom, talán a karikagyűrűket
megnéznénk - mondta engem megelőzve a feleségem.
A
házassági évfordulónk lesz a nyáron, méghozzá kerek
számmal. Még tavaly megbeszéltük, hogy ennek alkalmából
újra eljegyezzük egymást. Mintha egyre gondoltunk
volna: nézzük meg itt, miből választhatunk!
Nem
hittünk a szemünknek! Nem néhány pár gyűrűből és egy
tucat katalógusból választhattunk, hanem 300 pár
gyönyörű ékszert láttunk, melyeket akár fel is
próbálhattunk. Feleségem a széles választékot látva
örömmel válogatott, segítségére az ékszerész és felesége
kedvesen megmutatták és elmagyarázták az egyes gyűrűk
jellemzőit.
Úgy kezdtem érezni, mi nem csupán egy
gyűrűt keresünk, hanem "A GYŰRŰT". Ebben minden
segítséget és szakértelmet megkaptunk, és ami a
legfontosabb: odafigyelést és türelmet.
Nemsokára egy
visszatérő vásárló érkezett, aki elszakadt karkötőjét
hozta javításra. Alig hittem a fülemnek, mikor az
ékszerész tájékoztatta a vásárlót, hogy néhány óra múlva
már jöhet is vissza az ékszeréért. Hát most már valami
igazán felrázhatna ebből az álomból!
Mintha megállt
volna az idő az üzletben, mikor megpillantottuk.
Mindketten egyszerre nyúltunk felé:
-A GYŰRŰNK! ...
máig őrzöm azt a pillanatot, mikor egymásra néztünk:
Megtaláltuk!
Örömmel húztuk fel egymás ujjára. Nem
számított volna már, hogy mennyibe kerül, hisz azt az
ékszert kaptuk, amiről tudtuk, hogy a miénk, hogy ránk
várt. Mégis az ár hallatán meglepődtem, pláne, amikor a
vásárlást követően még egy ajándékutalványt is kaptunk,
amit a következő vásárláskor felhasználhatunk.
Most,
egy év távlatából visszaemlékezve, áldom a sorsot, hogy
akkor, abban a pillanatban a Zsigovits Ékszer üzlet felé
néztem abból a kisvonatból.
András Budapestről
|
